VÁRI FÁBIÁN László; (Tiszaújlak, 1951. március 16.): József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő, kritikus. Néprajzi és műfordítói tevékenysége is számottevő. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005). Az Ugocsa megyei (jelenleg Nagyszőlősi járás) Tiszaújlak nagyközségében született 1951. március 16-án. A helyi általános iskola elvégzését követően a nagyszőlősi magyar középiskolában érettségizett 1968-ban. Ugyanebben az az évben sikeresen felvételizett az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkarára, magyar nyelv- és irodalom szakra. Ungváron tagja lett a Kovács Vilmos szellemi irányítása alatt működő Forrás Stúdiónak, és később bekapcsolódott az első kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalomba. Emiatt retorziók érték, 1972-ben meg kellett tanulmányait szakítani, mert besorozták a szovjet hadsereg németországi, hadseregcsoportjába sorkatonai szolgálatra. A szovjet hadseregben való nemzetiségi létet később Tábori posta című regényében elevenítette fel. Leszerelése után, 1975-től a beregszászi vasgyárban dolgozott, levelező tagozaton folytatta tanulmányait. 1978-ban diplomázott. 1976-tól 1997-ig a mezővári középiskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított, majd a beregszászi magyar főiskola tanára lett. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapító tagja, 1992–1996 között pedig a Szövetség egyik alelnöke volt. 1994 és 1998 között a KMKSZ beregszászi középszintű szervezetét irányította. A Magyar Írószövetségnek 2001-től választmányi, 2007-től elnökségi tagja. Jelenleg a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának és az Együtt című folyóirat szerkesztőbizottságának az elnöke. Jelenleg Váriban él és alkot. A népköltészettel egyetemistaként találkozott 1969-ben, első éves egyetemistaként, amikor is kötelezően folklór anyagot gyűjtött évfolyamtársaival. A gyűjtés sikerei annyira magával ragadták, hogy 1971-től céltudatosan, a rendszerezés és a kiadás szándékával kezdte el felkutatni és feljegyezni a kárpátaljai magyar népballadákat. „Újabban ruszin népballadákat fordítok, mert fontosnak tartom, hogy a magyar olvasó megismerje annak a ruszin közösségnek a költészetét, amely évszázadok óta velünk él. Soha nem voltak velünk ellenséges viszonyban, mindig szabadságküzdelmeink mellé álltak, és talán eljön az idő, amikor alkalmunk lesz a közös jövőnkön gondolkodni”– vallja Vári Fábián László. Közreműködik Kárpátalja helytörténeti köteteinek szerkesztésében, összeállításában, értékelésében, gyakran az ő elő- vagy utószavával jelennek meg egyes helytörténeti monográfiák.( Kárpátalja )

Művek
Széphistóriák : versek. (Ungvár, 1991)
Vannak ringó bölcsők : kárpátaljai magyar népballadák. (Ungvár-Budapest, 1992; 2006)
Kivont kardok közt : versek (Budapest, 1992; 1994)
Világtalan csillag : versek és műfordítások. (Ungvár, 2001)
Harminchárom év : versek. (Miskolc, 2002)
Fecskehajtó idő : régebbi és új versek. (Budapest : Masszi, 2004)
Jég és korbács : versek, 2002–2010. (Budapest, 2010)