Békére jár
a nap órája lassan,
a kardokat lerakták
mind az angyalok.
Ott a krónikát
már tenélküled írják,
az a fényesség fenn
nem neked ragyog.
Vert sereg vitéze,
a mennybe ne menj be!
Fölzúgnak a fáklyák!
Valahol most tor van -
felzendül a lomb közt
halotti halk zene
Összeszisszennek
a hüllők lenn a porban:
holtak hazájára
inni illene!
Vert sereg vitéze,
a mennybe ne menj be! |
De az én
kupámat
árvíztajték tölti,
béke veled, Isten,
Isten veled, Földi!
S rakétáit gyújtja,
startra kész a Göncöl
a Sarkcsillagon túlra.
Utasa én vagyok.
Ésaiás, Jónás, Náhum -
mind elmúltak,
mint magvuk szakadtával
majd a magyarok.
Ésaiás, Jónás, Náhum -
mind elmúltak,
mint magvuk szakadtával
majd a magyarok.
Vert sereg vitéze,
a mennybe ne menj be! |
