Március tizedikére
gyilkos aszály jött a télre,
mert valahol úgy szavaztak,
felmondanak a tavasznak.

A port tiporva, kavarva
felhőbe bődül a marha,
de támad, ordít az orkán:
ökörvér tódul a torkán,

s zúdul a búzamezőkre,
a barázdabillegetőkre,
ráhűl, akár a láva
az esőt esdeklő tájra. 
 

majd fel a törzsre, s az ágrul
a madárfészkekbe bámul.
Vesztére tette csak, vége:
vércse vág a szemébe.

A pásztor testében láz van,
homloka mélyhordó mázban,
de kegyelmet osztva mindkét
szemére zápor ver csipkét.

Nézz fel, barom, az égre,
nézz le, Uram, a földre!
A gulya járása lomha,
kong a hold árva kolompja.