Vári Fábián László  
Ady alkonya
Dinnyés József dalai
Elhagy az árnyam, elmegyek,
       Csillag sincs velem.
E homályt át nem ütheti,
       Megpihen szemem.
Sorsomhoz szabott síri ágy
       A felnégyelt Haza,
Testemnek tüzét csillapítsd,
       Tisza és Duna. 

Az alkony bíbor színre vált,
       Hitem erősítem.
A Pokol az, mely így üzen,
       Nem az Úristen.
Kegyetlen szél kerekedik
       Holnap ilyenkor,
Kidőlt serlegből elfolyik
       Az Úrasztali bor.

Ím, most e vers is meggyötör,
       Alig létezem.
Áldani készül s visszahull
       Ölembe kezem.
Írhatta volna magyarul
       Akárki fia,
Parancsba kapván, hogy házát
       E kell hagynia.