SINKA István (Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.): költő, író. Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász volt Nagyszalonta környékén. 1919-ben házasságot kötött Pap Piroskával. 1920-ban Vésztőn telepedett le. A Magyar Falu című „fajvédő” újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. Féja Géza 1932-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című hetilapjában közölte verseit. A szeghalmi gimnázium vállalta első kötetének kiadását. Veres Péterrel, Szabó Pállal és Barsi Dénessel kötött barátságot. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott, betegen kórházba került. Felesége halála után Péczeli Katalinnal kötött házasságot 1937-ben. 1939-ben Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója adta ki a Vád című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Kései szerelmes verseinek Szín Magda, harmadik felesége az ihletője, aki betegségében mellette volt. 1961-ben Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével jelentkezett újra.

Művek
Az élők félnek, versek, 1939;
Denevérek honfoglalása, versek, 1941;
Hontalanok útján, versek, 1943;
Balladáskönyv, 1943;
Végy karodra, idő. versek, 1964;
Mesterek uccája, versek, 1967;
Szigetek könyve, versek, 1972;
Válogatott versei, 1977;
Lovasok opál mezőkön, vál. versek, vál. és szerk. MEDVIGY Endre és TORNAI József, 1987;
Megzendül az erdő, versek, Vésztő, 1987;
Nagy útakról hazatérve, összegyűjtött versek, szerk. MEDVIGY Endre, 1–2, 1993.