Sinka István 
Halált küldött az éji rét
Dinnyés József dalai
Ebből a nagy magyar csendből
Hova indulsz Szabó János?
Látom köszönget a szemed,
a szemed, a nagy szép álmos.

Két kezedet ide hajtod,
küzdő arcodat amoda.
- Ugye te szép dongószájú
nem bántottak még így soha?

Ennyi bántás sohase ért,
ennyi bántás még az se volt,
mikor korgó hasaddal
csúfolódott a teli bolt. 

Amikor a könnycseppedet
esti szél csókolta szét,
s amikor a hátad alá
halált küldött az éji rét.

 Pedig úgy volt, hogy ringatott,
ágyad volt, ha fújt a semmi
- Szabó János, a te hazádban
Szabó Jánosnak nem jó lenni!

Ki kérdi: honnan eredtél?...
S még mondani is úgy fáj a szó,
hogy eltűnsz csak mint pici forrás
mint táj nélküli magyar folyó.

Házadat hű, nehéz kezek
építik már...nő a tető:
gyertya fénylik s a lábodnál
ott szunyókál a temető