Hideg szél fútt s futva
mentettem az irhám,
ott, ahol karó áll 
Szabó Dezső sírján.

S mint nagy intő jelre
néztem a karóra:
rajta ült a tér két 
fekete rigója.

Fölöttük az idő
s a szél is csak átfolyt.
A két rigó gyásza
mozdulatlan gyász volt...

Hej, elfolyó idők,
hej, papírmilliók,
hej, Pest városa és
hej, fekete rigók!