Cserépfazék állott
sósvízzel egy széken
s ringott benne a víz,
mint szív a mesékben.

Hajlott Kis ángyunk, s a 
dagasztó-alj jaja
nyöszörgött, mint a vert
népeknek sóhaja.

Bú csillogott tőle
Kis ángyunk két szemén:
népek bánata, mely
feketébb mint a szén. 

Mire kiszakajtott
öt szőke kenyeret,
a lámpabélnek nagy
bíborló hamva lett.

A Hold is lehullott,
le az ég szélire
s onnan nézett vissza
ezüst szilkéjibe.