Ki tudja ki szerette el;
egy vad kondás temette el.
Mint a holdban sápadt a fény,
sápadt volt a sápadt legény. 

Nevét hívták Csahor Pálnak,
be is állt bús katonának,
s ment a császár seregivel,
hogy örökre úgy tűnjön el.

...Solferinónál egy sír van,
ki nyugszik abban a sírban?
Csahor Pál nyugszik ott abban,
mint a titok a csillagban.