CSOÓRI Sándor (Zámoly, 1930. február 3.): költő, író. 1950-ben a pápai református kollégiumban érettségizett. 1951–52-ben az Egyetemi Orosz Intézetben tanult. 1953–54-ben az Irodalmi Újságnál dolgozott, 1955–56-ban az Új Hang versrovatát gondozta. 1957–58-ban tisztviselő, majd szabadfoglalkozású. 1962–63-ban A Jövő Mérnöke munkatársa, majd ismét szabadfoglalkozású. 1968-tól a Mafilm dramaturgja, 1988-tól a Hitel szerkesztőbizottságának elnöke. A Magyar Demokrata Fórum alapító, majd elnökségi tagja. 1991-től a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től a Hitel főszerkesztője. 1992–96–ig a Hungária Tv Alapítvány kuratóriumának elnöke. Díjai: József Attila- (1954, 1970), Herder- (1981), Bibó István- (1984), Déry Tibor- (1987), Kossuth- (1990), Eeva Joenpelto- (1995), Év Könyve (1995), Károli Gáspár-díj (1997). Magyar Örökség Díj (1997). Első versei 1953-ban jelentek meg. A tárgyias-leíró lírai realizmustól hamar eljutott a látomásos-szimbolikus beszédmódhoz. Fordulatot jelentett költészetében a Második születésem c. kötet (1967), mely már az ábrándokkal leszámoló felnőttség magatartását tükrözi. Az 1970-es években vált költészete igazán jelentőssé. A látomásos-képi kifejezés megőrzi korábban már állandósult egzisztencialista hangulatait, a gyermekkor élményvilágát. Ám valamennyi fontosabb motívum átalakul, alkalmassá válik a reflexív sorsértelmezésre. Jól példázza a gondolati háttér hangsúlyosabb szerepét a korai Anyám fekete rózsa és a későbbi párvers, az Anyám szavai, ugyanazon motívum lélektanilag és gondolatilag elmélyültebb változata. Csoóri Sándor legfontosabb vezérmotívumai: szerelem–összetartozás, halál–elmúlás, művész–sors, a nemzet sorsa, a maga nemzedéke. Bármiről ír, a megromlottság, a megcsalatottság, az eltékozoltság élménye mindig jelen van. Csoóri Sándor meghatározó szemléletmódja az elégikusság, mely nem föltétlenül a hangban, hanem az eszmények és a valóság konfliktusának megjelenítésében nyilvánul meg. Tudósítás a toronyból c. irodalmi szociográfiája (1963) Illyés módszerét követve személyesség és tárgyiasság, költőiség és adatszerűség, elbeszélés és általánosítás ötvözete. A Kubai napló (1965) a nem hagyományos útirajz és a napló keveréke. A szociográfiai vonal folytatódik nagy vihart kavart Iszapeső (1965) c. kisregényében is. Az Utazás félálomban (1974) címadó írása egyszerre esszé és novella. A Nomád napló c. gyűjteményes prózakötetének a Tenger és diólevél c. ciklusában önmagáról, pályafutásáról, gyermekkori emlékeiről,ősi és modern összefonódásáról, a bartóki modellről vall. A félig bevallott élet (1982) egyik fontos darabja a Mo. 2. világháborús szerepéről írt esszé, A magyar apokalipszis. Csoóri Sándor Kósa Ferenccel és Sára Sándorral játék- és dokumentumfilmek forgatókönyvét írja vagy dramaturgként vesz részt a forgatásban. Filmforgatókönyvei: Tízezer nap (1967), Földobott kő (1969), Ítélet (1970), Nincs idő (1972), Hószakadás (1974), 80 huszár (1978), Pergőtűz (1982), Tüske a köröm alatt (1987). Gyermekverseket is ír: Lekvárcirkusz bohócai (1969), Lábon járó verőfény (1987).

Művek
Felröppen a madár, versek, 1954;
Ördögpille, versek, 1957 [1958];
Menekülés a magányból, versek, 1962;
A költő és a majompofa, karcolatok, 1966;
Faltól falig, karcolatok, 1969;
Párbeszéd, sötétben, versek, 1973;
A látogató emlékei, versek, 1977;
Jóslás a te idődről, vál. versek, 1979;
A tizedik este, versek, 1980;
Elmaradt lázálom, versek, 1982;
Várakozás a tavaszban, válogatott versek, 1983;
Kezemben zöld ág, versek, 1985;
Készülődés a számadásra, esszék, vallomások, 1987;
Csoóri Sándor Breviárium, összeáll. VASY Géza, 1988;
A világ emlékművei, versek, 1989;
Virágvasárnap. A 60 éves költő 60 verse, 1990;
Esztergomi töredék, válogatott szerk. NAGYFALUSI Tibor, Esztergom, 1990;
Nappali hold, publicisztikai írások, 1991;
Tenger és diólevél, Esszék, naplók, beszélgetések 1961–1994, 1–2, 1994;
Hattyúkkal, ágyútűzben, versek, 1995;
Ha volna életem, versek, 1996,
Szálla alá poklokra, esszék, Miskolc, 1997;
Csoóri Sándor válogatott versei, 1998.