BÁRCZI István (Gömörpanyit, 1943. április 11. - Tornalja, 2012. május 16.): költő. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1966-ban szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. Az 1964 és 1970 közti időszakban Fegyverneken és Nagyölveden tanított. 1970-től az Új Szó munkatársa, 1971-től a Csemadok szakelőadója volt, majd 1973-ban a Szabad Földművesnél dolgozott. Ugyanezen évtől három évtizeden át Tornalján tanított. Versei 1963-tól jelentek meg a Hétben, az Irodalmi Szemlében és az Új Ifjúságban, irodalmi riportjait pedig az Új Szó közölte. Egyetlen kötetében a falusi zárt világ biztonságából érkezik a kilátástalanságba. Dacos-víg alaphangját komor létszemlélettel társítja. Tornalján telepedett le, s felhagyott a publikálással.( felvidék )

Művek 
Tükör előtt, Pozsony–Budapest, 1968.