Házad felépült,
lakhatod most már.
Várnak az évek: nődd be a tájat.
Szárba szökkent az érdek-ész magva
–
gyűjtsd be magadnak, vedd a csodákat.
Jaj, de mit őrzől, hogyha a házad
kő csak a kőből, nincs puha fája.
Szélvészben állni élő gyökér kell,
ős földbe érő, úgy szökni szárba!
Évtizedek csak, s más haza épül.
Eltűnt a nádas, házról a nád is.
Felcseperedtél szép szobor-ember!
Hát le, a mélybe készül-e grádics?
El tudsz-e jutni lélek-hazádig?
Meseországod kapuja tárva.
Vagy dideregve, fém-ragyogással
merevülsz árva csillag-magányba?
Felnevelted-e harmadfű lovad,
borod, pogácsád még meddig éltet?
Harcos nótáid hars mezejében,
otthoni tűznél éled-e ének? |
Házad felépült,
lakhatod most már.
Kényes új bástyák, biztos új tájak.
Jaj, de mit őrzöl, hogyha a lélek
védtelen omlik, nem a te várad.
Hogyha a sárkány végül is fölfal,
mert elfeledted mind a meséket:
nádi sípodból, sámán dobodból
szózatok szói holt jelenések.
Hol van utódod, hogy vele köthess
mához jövendőt – némul az árva!
Játékaiból más világ épül,
jobb a tiédnél, de különválva.
Házad felépült: áldozz oltárán
térdre hullva, hogy élned lehessen.
Esdekelve mormold: védj a gonosztól
Egyetlen mentsvár: édes anyanyelvem. |
