Érik már, mondta, s nézett az almafára, 
de akkor gyorsan kivágtuk a fát.

Negyven évig járkált az udvaron,
a tárgyak hátán széles jegy, tenyérnyom.

Nem illik semmire a mi kezünk.

2.
Semmi se volt elég,
be kell fejezni minden apró dolgot. 
Hívnám, ha élne még,
a kertben sűrűsödnek a gyomlombok.

Kapálna, vágna már,
nézne, mint régen annyi almafára. 
S nézném, amint kapál,
szememre ül néhány csepp meleg pára.

Cseléd volt, mindig az,
szolgája úrnak, kertnek, udvarának. 
Munkája így igaz,
mit tudta ő, hogy egyszer csak kifárad.

Dolgozott, ennyi volt.
A fa alatt talán még tízig számolt. 
Ahogy most lelkem sikolt,
csak azért mondom el, mert az anyám volt.