VERSEGHY Ferenc; (Szolnok, 1757. április 3. – Buda, 1822. december 15.): bölcseleti doktor, volt Pálos-szerzetes, költő és nyelvész. Atyját, Verseghy Ferenczet, ki sóházi tiszt volt, korán elvesztette s így a nevelése anyja gondviselésére maradt. Iskolát 1766. Pesten kezdte s 1769-től Egerben folytatta, hol 1771. a papnövendékek közé vették fel. 1777. azonban kilépett és egy évet a budai egyetemen töltött s akkor Jenő névvel a Pálos-szerzetbe lépett. A theologiát Nagyszombatban végezte, a hol fiatal növendéktársait a zsidó és görög nyelvben oktatta s 1781. ápr. 22. fölszentelték. A budai egyetemen 1782-től felsőbb mathézist és theologiát hallgatott. 1783. bölcseleti doktorrá, 1784. pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd Pesten hitszónok, kinek beszédeire távolabbról is eljártak. Mikor szerzetét 1786. eltörölték, tábori káplán lett; a török háború alkalmával a főhadiszálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról s magát negyedfél évig Pesten és Budán orvosoltatni, míg végre felgyógyult. 300 frt nyugdíjából éldegélt s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, midőn 1794. deczember 11-re virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, a miért a kátét terjesztette s a Marseillaiset lefordította. 1795. a hétszemélyes tábla halálra ítélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták. Kufsteinban, Grázban és Brünnben töltötte fogsága idejét. 1803. augusztus 28. kiszabadult és Szapáry János gróf nádori főudvarmester leányának nevelője lett; a gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszaadását is és 1806 végén beajánlotta József nádorhoz magyar nyelvgyakorló mesternek; élte utolsó tizedében az egyetemi nyomda correcturákkal és átdolgozásokkal bízta meg, a helytartótanács megbízásából pedig nyelvtani kézikönyveket szerkesztett. Irodalmi polemiáktól, majd betegeskedéstől keserített élte végső éveit elvonultságban töltötte a budai várhegy keleti oldalán fekvő csinos házacskájábna, hol 1822. deczember 15. meghalt. 

Művek
Szemelvények nyelvtudományi műveiből, kiad. CSÁSZÁR Elemér, Pozsony–Bp., 1904;
Kisebb költeményei, kiad. CSÁSZÁR Elemér– MADARÁSZ Flóris, 1910;
GORZÓ Gellért, Adalékok Verseghy Ferenc életéhez és költészetéhez, ItK 1914;
HORVÁTH Konstantin, Verseghy Ferenc néhány ismeretlen költeménye, ItK 1925;
HORVÁTH Konstantin, Verseghy Ferenc néhány ismeretlen verse, ItK 1928;
HORVÁTH Konstantin, Verseghy Ferenc egy ismeretlen verses regénye, ItK 1930;
HORVÁTH Konstantin, Verseghy Ferenc egy ismeretlen bölcselmi költeménye, ItK 1930;
Rikóti Mátyás, kiad. PAUKA Tibor, KEMÉNY László, 1935;
GÁLOS Rezső, Verseghy Ferenc zsengéi, ItK 1938;
GÁLOS Rezső, Verseghy Ferenc kiadatlan költeményei, ItK 1939;
GÁLOS Rezső, Verseghy Ferenc kiadatlan tanítókölteménye, ItK 1941;
Válogatott versek, kiad. VARGHA Balázs, 1956;
Rövid értekezések a musikáról, hasonmásban kiad. SZURMAY Ernő, Szolnok, 1972;
A magyar nyelv törvényeinek elemzése, 1–12, kiad. SZURMAY Ernő, Szolnok, 1972–1979;
A tiszta magyarság = Pennaháborúk, kiad. SZALAI Anna, 1980;
Erkölcsi levelek, kiad. HORVÁTH Károly, Szolnok, 1988;
Válogatott művei, kiad. VARGHA Balázs, 1989.