Nem kérdegélek tisztviseléseket
a nagy világtúl, nem birodalmakat, 
  nem dúzs rakást a vert aranybúl, 
    sem hamisan ragyogó dücsőket.

Öntessen őszkor száz halom életet 
csűrébe a dúzs, kit nemes ősei
  pompásan épűlt váraikban 
    messzeható uraságra szültek.

Szürcsölje kristályserlegiből borát, 
mellyet Tokajnak szőllei hoztanak,
  kit pór szugolybúl úri polcra 
    felvezetett az agyas szerencse.

Én szűk szobámban kegytelen éhemet 
egy-két falattal, szomjamat édesen
  megcsillapítom hűs vizekkel, 
    csak nekem adjon az ég ezekhez

érzékeny asszonyt, friss levegőeget, 
gondatlan elmét, régi barátokat,
   meglett koromban férfiszívet,
    s víg kobozomnak örök virágzást.