Buda Ferenc Debrecen, 1936. november 3. költő, műfordító |
BUDA Ferenc (Debrecen, 1936. november 3.): költő, műfordító. 1955 óta jelennek meg versei. Egyetemi tanulmányait 1956 utáni letartóztatása hagyatta félbe vele. 1957-58-ban három verse miatt bebörtönzik. 1958-63 közt segédmunkás, tanulmányait csak 1963-tól folytathatja. Költői világát a szociális érzékenység, a nemzethez, az anyanyelvhez való hűség és a morális rendíthetetlenség jellemzi. Számára a közösség fogalma egyenértékű a szegény fogalmával, szűkebb értelemben a falusi-tanyasi szegény emberek, tágabban minden kétkezi munkás világával. Személyes sorsa köti ehhez a világhoz, s vallja, hogy eme közösség világába alámerülve születhet csak érvényes versbeszéd. Hasonló csöndes konoksággal vállalt hűség jellemzi a népköltészet, a népi kultúra hagyománya iránt, melyben költői eszköztárát is megújíthatónak véli. Feszes ütemű, súlyos dikciójú, erőteljesen retorizált számvető nagy versei - Roham, Ébresszen aranysíp, Tanya-hazám, Árvaföld, Himnusz haza - a tájhoz és a sorshoz való kötődését úgy fogalmazzák meg, hogy a huszadik század embertelen világáról is megszólító erővel vallanak. Világ virágom című önéletrajzi könyve a valóságábrázolás korszerű megújítója. A magyarsággal nyelvben, eredetben, lélekben rokon kis nyelvi közösségek (török, kazah, mordvin, lapp) népköltészetének jelentős fordítója. 1963-70 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanít, 1970-86 közt a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa. Az Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára volt. 1986-tól a kecskeméti Forrás folyóirat főmunkatársa. ( hetek ) Művek |