Vas-színű vizeken fuvalom,
betonba öntött nyugalom.

Nyomai a porba tapadnak
csillagléptű kismadaraknak,

s ágakon leng az árvaság,
ágakon leng az árvaság.

Az ég kopár, alig világít,
terelgeti a köd bikáit.

Hétágú vascsillag megfordul,
a kínnak kék hegye kicsorbul.

Árnyék se, fény se ül fölöttem,
dombok, hegyek derékig csöndben.

Nyugalom vas-színű vizeken,
ne hagyj el, súlyos szerelem.