Buda Ferenc 
Lennék kisgyermek – 2000
Dinnyés József dalai
Foganni könnyű. Világra jöttem,
suhogó kések között születtem,

s felnőttem én is, mint más, dologra,
akár az apám s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem -
arasznyi múltam el nem cserélem.

Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már
Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe.
Egy évig egyszer játszani kéne.

Szánkázni télben, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznye-ágon.

Lennék kisgyermek, maszatos magzat
álmomban raknék kardokból kazlat.

Édesem, hallod? Te kis esendő,
orcád ha sápadt, síró kiskendő,

játszani kellene! elég a vasból!
Csördül a zápor, ezüstös ostor,

teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk, két iker-alma,

játszani gyerünk! játszani! jól van!
"Kiskacsa fürdik fekete tóban" -

Nem megy a játék. Kezemben vas súly
Zubogó vérem verése, lassulj.

Pókok türelme segít, ha láz van,
gondok közt fekszem, zörgő vaságyban.

                     (Fohász)
Álmatlan arcon simulj ki, gyűrés,
ujjunk ne vágd el, sikító fűrész,

sátorozz sötétség! Jó álom jöjj el,
kályhánkat fűtsed gyémánttal gyönggyel.