Mezey Katalin
Budapest, 1943. május 30. prózaíró, költő, műfordító |
MEZEY Katalin, (Budapest,
1943. május 30.) prózaíró, költő, műfordító. Felsőfokú tanulmányait az ELTE
BTK magyar–népművelés szakán végezte 1961 és 1967 között. 1963 óta jelennek meg
írásai. 1964 és 1966 között általános iskolai tanárként dolgozott Tatabányán,
az akkori Mező Imre (napjainkban a Sárberki Általános Iskola telephelye Móra Ferenc
Általános Iskolában). Ennek az élményeit írta meg a Zöld Vadon című elbeszélés
kötetében. 1966-tól 1968-ig a Tatai Faipari Kisipari Szövetkezet, 1968 és 1970
között a KISZÖV, majd az OKISZ népművelési előadója volt. A Kilencek
költőcsoport tagjaként szerepelt a Nagy László előszavával megjelent, legendássá
vált Elérhetetlen föld című antológiában (1969). 1970 óta újságíró. Ugyanebben
az évben egyik szerkesztője volt a Kísérlet című irodalmi folyóiratnak, amelynek
példányait még megjelenésük előtt rendőrileg elkobozták (Nyíregyháza, 1970).
1970 és 1977 között a Népművelés, 1977-től 1981-ig a Szovjet Irodalom, 1983 és
1988 között a BSZV Híradó c. üzemi lap munkatársa volt. Irodalomszervezői
munkássága is jelentős. Kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását. 1987
és 2008 között a szervezet titkára volt. 1989 óta tagja az Írószövetség
elnökségének. 1990 óta az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely
alapítója és vezetője. 1990 és 1993 között a Független Szakszervezetek
Demokratikus Ligájának is ügyvivője volt. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia
tagja. 1989 óta részt vesz a Sárváron évente megrendezett, immár az egész
Kárpát-medencében meghirdetett Középiskolás Irodalmi Pályázat és Tábor
szervezésében. ( kilencek ) Művek |