Akik a pénz medrét megásták,
 megszabták sodrát és folyását,
 tudják, hogy hol csörög patakja,
 s mikor gyűlik folyammá habja,
 látják azt, ami láthatatlan,
 s erőre kapnak a titokban.
Ehhez kevés a feltett szándék,
 ez előjog, keresztajándék.
 Keresheted, sosem találod,
 és lehet, hogy betéved lábod,
 más cél, más vágyak után futva
 az aranyat mosó patakba.
 Vér-, könny-, izzadságmirigyekben
 gyűlik, finom hajszálerekben.
 Földmélye, vízmélye takarja,
 rejti erdei völgy avarja.
 Lehet csillogó fém alakban,
 vagy hosszú banki számsorokban.
 Kering a föld érrendszerében,
 akár az oxigén a vérben.
 Magában nem kincs és nem érték,
 de benne és vele a mérték
 testesül meg, ha összefogva
 minden hatalmas elfogadja,
 s kenyere, bora, földje, háza
 minden értékét ráruházza:
 valahány javát összeadja,
 s a titok alapjába rakja.
 Bonthatatlan, konok egyezség
 teremti meg hatalma rendjét.
 S ha e titok burka lemálik,
 mindjárt fölöslegessé válik:
 értéke nem több a papírnál,
 amit bárki bármire használ,
 kavarog köznapi szemétben,
 utca hosszán poroló szélben,
 fontosságát nem is gyanítnád,
 nem sejtve az egyezség nyitját
 Ezért hatalmas és szeszélyes,
 ezért gyenge, emberi, véges.  |