Mezey Katalin
Mellékutcákon |
Dinnyés József dalai
|
Mindig
mellékutcákon
jár a történelem, mindig mellékutcákban találkozott velem. Biztos, nem számolgatta,
Nem udvarolt, nem kertelt,
Nekem sosem mutatta
|
Tudom,
milyen, ha ordít,
milyen, mikor eszik, ismerem véres, kormos, eldobott ingeit. Ismerem keze mocskát,
A zsúfolt főutcákon
ha kézcsókkal búcsúzik,
|
csak
játszik, mint a színész,
betanult szerepet, aztán sietve mossa le a festéket. És otthonosan dől el
Tulajdonképpen nem fél,
Csizmát, cipőt lerúgva
Díszes keretbe foglalt,
|