GYULAI Pál (Kolozsvár, 1826. január 25. – Budapest, 1909. november 9.): író, költő, kritikus. Apja nemesi származású tisztviselő. A kolozsvári ref. kollégiumban tanult. 1845-től az erdélyi arisztokrata Bethlen János fiainak nevelője. Ezekben az években versei, novellái jelentek meg. 1848 tavaszán Kolozsvárott a forradalmár ifjúság egyik szóvivője, Szász Károllyal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. A forradalom eseményeiben, harcaiban azonban nem vett részt. A békepárti Teleki Domokos titkára Pesten, Gernyeszegen, majd ismét Pesten. 1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását. 1853-ban Pákh Alberttal szerk. a Szépirodalmi Lapokat. 1854-ben jelent meg az Új Magyar Múzeumban nagy irodalomtörténeti jelentőségű tanulmánya, a Petőfi Sándor és lírai költészetünk. 1855-56-ban tanítványával, Nádasdy Tamással Berlinben, Párizsban, Münchenben tanult. Az 50-es évek végén már az irodalmi Deák-párt egyik vezető alakja, Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Arany János barátja. 1858-ban feleségül vette Szendrey Máriát, Petőfi sógornőjét. Ugyanebben az évben a kolozsvári református kollégiumhoz került tanárnak. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagja. 1862-ben jött vissza Pestre; Arany mellett a Szépirodalmi Figyelő segédszerkesztője, a Magyar Írók Segélyegyletének titkára 1867-ig, tanár a református gimnáziumban, majd a színiképző aligazgatója. 1870-től az MTA osztálytitkára, az akadémiai pályázatok döntő szavú bírálója. 1873-tól szerkeszti a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt. 1876-tól 1892-ig a bpudapesti egyetem tanára, Toldy Ferenc utóda. 1879-től a Kisfaludy Társaság elnöke, 1885-től főrendiházi tag. 1899-ben lemondott a Kisfaludy Társaság elnökségéről, 1902-ben megvált az egyetemtől. Utolsó éveiben már csak a Budapesti Szemlét szerkeszti. Szépirodalmi művei közül kiemelkedik az Egy régi udvarház utolsó gazdája című regénye, a magyar kritikai realizmus egyik első alkotása. Legmaradandóbbat mint irodalomtörténész és kritikus alkotta a népi-nemzeti irány elismeréséért vívott harcaival. 1870 után kritikáiban egyre inkább a konzervatív világszemlélet jutott kifejezésre. Sajtó alá rendezte, többnyire bevezetéssel, jegyzetekkel Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Madách Imre, Kemény Zsigmond, Arany László és mások műveit, valamint a Magyar Népköltési Gyűjteményt.

Művek
Összes munkái, 1–5, 1902;
Kritikai dolgozatok 1854–1861, 1908;
Dramaturgiai dolgozatok, 1–2, 1908;
Bírálatok 1861–1903, 1912;
Emlékbeszédek, 1–2, 1914;
Gyulai Pál irodalmi emlékei, kiad. PAPP Ferenc, 1926;
Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye 1850–1904, 1927;
Válogatott művei, 1–2, 1956;
Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig, kiad. SOMOGYI Sándor, 1961;
Bírálatok, cikkek, tanulmányok, kiad. BISZTRAY Gyula, KOMLÓS Aladár, 1961.