Idegen nép közt bolygok majd 
Egyedűl, 
Honvágy búja, honfi búja, 
Kettősen rám nehezűl. 
Elbírom-e ezt a terhet, 
Istenem? 
Köd homálylik hegyen-völgyön, 
Köd homálya lelkemen. 

Ködbe sűlyedt, édes hazám, 
Határod, 
Isten hozzád, vándor fiad' 
Talán többé nem látod! 
De födjön bár külföld hantja, 
Távol sír, 
Lelkem híven hozzád tér még, 
Veled örül, veled sír!