TARI István (Zenta, 1953. május 15.): költő, író, újságíró. Az Újvidéki Egyetem BTK magyar tanszékén tanult, ezt követően lett az újvidéki Képes Ifjúság hetilap újságírója és fotósa. Első versei az 1970-es években jelentek meg, szerepelt a zentai költők Térzene c. antológiájában is, első önálló verseskötete a Térzene a majomszigeten. Költészetére jellemző a versformákban való jártasság, az ötletesség, a játékosság, a vallomásosság, de bizonyos értelemben a szociografikusság is, a közösségi szerepvállalás. Az irodalom mellett pályája kezdetétől foglalkozik fotózással és képzőművészettel, azon belül elsősorban grafikával. Az általános iskolát és a gimnáziumot Zentán végzi (1973), majd Újvidéken tanul. A Képes Ifjúság újságírója, fotoriportere, szerkesztője (1994-1998), az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör vezetője (1994-1998), Óbecse alpolgármestere (2000- 2005). Számos önálló tárlata volt Vajdaságban és Magyarországon is. 2003-ban mutatták be négyrészes művészi dokumentumfilmjét a Kárpát-medence legdélibb magyar szigetéről Az ezeréves határnál címmel. Széleskörű társadalmi tevékenységet folytatott (VMDK tagja, alelnöke, a Jugoszláviai Magyar Írók társaságának elnöke.) Az ARACS című folyóirat szerkesztője. 1997-ben Csokonai díjat kapott. 2009-ben Magyarországon a Balassi-emlékkard kitüntetést vehette át.( délvidék )

Művek
Térzene a majomszigeten, versek, Újvidék, 1979;
Ellenfényben, versek, prózai írások, Újvidék, 1982;
Homokba kapaszkodva, prózai írások, Újvidék, 1985;
Tépőzár, versek, Újvidék, 1987;
Elmulatott jövő, versek, Újvidék, 1990;
Boglya (1993), 
Fegyvertánc versek, Újvidék, 1994.
Napszél (1998), 
Darazsakkal barátkozom! (2000), 
Akarsz egy Jugoszláviát? (2002).