Tari istván Mária nevére - 2009
B. B. nótájára 
Dinnyés József dalai
Még a zsúfolt kis kert zivatarból kikelt
    tömérdek békácskája
Se ugrál annyira, melyben nincsen hiba,
    lépéseid zajára,
Mint jól megázott föld fölött tobzódó zöld
    ágyán szívem, a párna. 

Áradozom halkan: te legyél a paplan
    testemet betakaró
Pajkos melegsége. És ne legyen vége
    annak, ami csuda jó!
Hullámzásod háza kígyózó ciráda
    fodrain úszó hajó. 

Ringatása fölkavar, levegőm mily hamar
     elfogy kebeled között!
Mégis oly boldogan fuldoklom, mert rohan,
     a gyönyörbe öltözött
Óra, s nem kérdezi, van-e örömteli,
     üdvözült hajótörött?

 Integet már neki a nyüzsgő tengeri
     herkentyűk sokasága,
Elragadná őt a sötétség-amőba
     és a magasság sárga
Szája. Örvény-táncok öléből kiáltok
     a szörnyek morgására.

Allelujás lázak zúgó áramának
     habjain hánykolódom,
Isteni szerelem! Te teszed ezt velem:
     nehéz vagy, mint az ólom,
Mely leránt és röptet; szivárványos szöglet,
     szemzug rejt. Vagy golyónyom.