nem vész el, se a múlt:
csupán átalakult

tetves zsibvásárrá.
Istenünk, ha látná...

Pusztába kiáltott
szavakból az álmok
 
 

betyár sorsunk átka
a besúgó mátka.

Megtöretésünkből
a gyalázat szürcsöl

méregzöld nedveket.
"Változtasd meg neved!"
 
 

Holtaké a szégyen
és az emlékérem."
Habzik a hideg ser.
"Egyszer él az ember!" -

ha hóhérral koccint.
Szenny patakzik ott kint,

kő kövön megmarad,
s vesztőhelynek Arad. .