Székely János
Torda, 1929. március 7. – Marosvásárhely, 1992. augusztus 23. költő, író, drámaíró |
Székely János Mentség (A düh szonettjei ) | |
Székely János A madár, fiához | |
Székely János Obeliszk | |
SZÉKELY János János (Torda, 1929. március 7. – Marosvásárhely, 1992. augusztus 23.): költő, próza- és drámaíró, esszéista. Szülővárosában végzett elemi iskolái után Marosvásárhelyen kadétiskolába járt, serdülőként a háború végén a frontra vitték, nyugati fogságba került, így nagy késéssel, csak 1948-ban érettségizett a marosvásárhelyi ref. kollégiumban. Háborús tapasztalatait „az emlékezés erkölcse nevében” csak három évtizednyi érlelés után dolgozta fel A nyugati hadtest c. esszéregényében. A kolozsvári egyetem filozófia karán 1952-ben szerzett diplomát. A bukaresti Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének lektora, 1956-tól az Igaz Szó versrovatának szerkesztője volt. 1989-ben ment nyugdíjba. – A háború utáni első nemzedéken belül a modern magyar líra nyugatos hagyományait követő míves formakultúrája, esztétizáló hajlama révén elkülönült a korszakra jellemző népies-realista irányzatoktól. Dokumentumokra alapozott drámáiban fogalmazta meg sűrűsödő történelmi tapasztalatait (Profán Passió, 1954; Caligula helytartója, 1972; Protestánsok, 1978; Irgalmas hazugság, 1979; Vak Béla király, 1981). Esszéiben egyértelműbben mondott ki szentenciákat: „a költészet halott” (Ars poetica, 1973), elveszítette ősi lét-kifejező funkcióját, az emberiség kultúrájában betöltött szerepét. E felfogása abban tetőzött, hogy mint funkciótlant, saját költészetét is megtagadta, csakúgy, amint visszautasította a Kolozsvári Írók Társaság által A nyugati hadtestért neki ítélt pezsgődíjat.( Erdély ) Művek |