Körülvesz az ellenséges
Mindenség igézete. 
Elkárhoztál, akár érte 
Küzdesz, akár ellene.
Angyalok mit sem segítnek: 
Balga női ők a hitnek:
Tisztult eszme-lényeiknek 
Nincsen bája, kelleme.

Örökre elérhetetlen 
Ideál az angyal - és 
Vágyad levetkőzni retten 
Mindenfajta szenvedést.
Föld és ég közt függ világod. 
Szomjazod a túlvilágot,
Végül is megoldva álmod, 
Mélybe vonz a rettegés.
 

Attól irtózol, hogy aztán 
Nem említik éltedet?
Állítsd fel még ittlétedben 
Lángoló emlékedet!
Ívesen szökjék a napba, 
Tündököljön kőalapja,
Ráütvén a sivatagra 
Megőrző pecsétedet.

Egyedül ez angyali és 
Változatlan: ez a rög. 
Bízva rejti örökléted 
Időnkben, mely elpörög...
S rajta: "Voltam az Egyetlen,
 Elbuktam (mint minden ember), 
S együtt buktam lényegemmel.
- Csak a művészet örök."

(1950)