Székely János 
Obeliszk
Dinnyés József dalai
        Ki hallana meg, ha kiáltva kiáltnék, 
        Engem az angyalok rendjeiből?
                     Rilke

Körülvesz az ellenséges
Mindenség igézete. 
Elkárhoztál, akár érte 
Küzdesz, akár ellene.
Angyalok mit sem segítnek: 
Balga női ők a hitnek:
Tisztult eszme-lényeiknek 
Nincsen bája, kelleme.

Örökre elérhetetlen 
Ideál az angyal - és 
Vágyad levetkőzni retten 
Mindenfajta szenvedést.
Föld és ég közt függ világod. 
Szomjazod a túlvilágot,
Végül is megoldva álmod, 
Mélybe vonz a rettegés.
 


 
 

Attól irtózol, hogy aztán 
Nem említik éltedet?
Állítsd fel még ittlétedben 
Lángoló emlékedet!
Ívesen szökjék a napba, 
Tündököljön kőalapja,
Ráütvén a sivatagra 
Megőrző pecsétedet.

Egyedül ez angyali és 
Változatlan: ez a rög. 
Bízva rejti örökléted 
Időnkben, mely elpörög...
S rajta: "Voltam az Egyetlen,
 Elbuktam (mint minden ember), 
S együtt buktam lényegemmel.
- Csak a művészet örök."

(1950)