Székely János 
A madár, fiához
Dinnyés József dalai
Sikoltoztam, mint az a pöttöm 
Madár, mint az a rozsdafark, 
Ki egykor kéményembe költött,
S hogy tüzet raktam, megzavart

Ösztönével beszállt a házba,
Körülrepdesett, és vadul, 
Már-már sikítva kiabálta, 
Hogy irgalom, hogy füstbe fúl,

Hogy oltsam el a tüzemet, mert 
Megfúlnak fent a fiai…
Visítottam, ahogy csak ő tud, 
Csak állat tud visítani…

Rimánkodtam. Öt kontinensen 
Szállt át a hangom: emberek, 
Nézzétek, baj van a fiammal,
Siessetek, segítsetek

 Reátok bízom - ordítottam -,
Vigyázzatok reá, hiszen
Ettől függ kedvem és bizalmam
- S nem hallgatott reám senki sem.

Kedves fiam, tüzek lobognak,
Füst száll, végzettel viselős. 
Nem bízom én már senki másban
Magadra bízlak: légy erős.

Erős légy, vészeld át, viseld el, 
Ameddig mód van tűrni - tűrj.
S ha nincs már mód, még ott a szárnyad,
Ott van még óriási szárnyad:
Feszítsd ki bátran és repülj.

(1986)