SZÉCSI Margit (Budapest, 1928. május 28. – Budapest, 1990. november 23.): költő. Nagy László felesége. 1945–48-ben tisztviselő volt. 1948-ban népi kollégistaként a budapesti bölcsészkar hallgatója lett. 1949-ben megjelentek első versei. 1950-ben a Csillag munkatársa. 1951-ben Dunapentelén munkás, 1952-ben megyei művelődésiház-igazgató volt. 1953-tól írásaiból élt. 1957-ben, 1968-ban, 1977-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Az „53-as nemzedékhez” tartozott. Indulásakor külvárosi élményei a meghatározók. Az „új népiek” (Juhász Ferenc, Nagy László stb.) költői forradalma hatott művészetére. Lírájának drámai ereje, az eszményeiben sértett és eszményeit védő ember magatartása Nagy Lászlóéval rokon, de az életmű formálódásában a József Attila-i és Kassáki örökségnek is szerepe van. A teljességigény és veszélytudat feszültségét Szécsi Margit szuggesztív jelképek segítségével érzékelteti. A Nagy Virágvágó Gép az antihumánus és antiszociális magatartás jelképe. A Rózsaszínű Dzsip, a „pusztulásos masina” a biztatások ellenére is lefelé haladó, magát vonszoló életet jeleníti meg. A pálya elején Szécsi Margit a közvetlen életélményeket lirizálta át, gyakorta dalformában. Ahogy hatalmasodtak a kételyek, úgy váltakoztak költői eszközei is, megjelent a mozaikszerűség, a parallelizmus. Különféle műfajok, stílusok, hangnemek keverednek: a pátosz, az ima, a zsoltár, a jeremiád, a ballada, a groteszk és ironikus fordulatok ötvözete a Szécsi Margit-vers. Jellegzetes műformája a „hosszú ének”. Ilyen a Papírkorona, A Visszafelé Olvasott Könyv, A liliomos bolygó, Dávid a szederfán, Imák, Birodalom, Madár-e az Denevér, A Rózsaszínű Dzsip, Piros kabátban. A Betlehem-blues (1986) alapélménye az illúziók eltűnése. Szécsi Margit kemény, konok alkat, a hitről nem mondott le, de helyzetét „lélekké rokkant katonaként” élte meg.

Művek
Március, versek, 1955;
Angyalok strandja, versek, 1956;
Páva a tűzfalon, versek, 1958;
A trombitákat összesöprik, versek, 1965;
Új heraldika, versek, 1967;
A Nagy Virágvágó Gép, versek, 1969;
A Madaras Mérleg, versek, 1972;
Eszem a gesztenyét, verses mese, 1971;
Szent Búborék, versek, 1974;
Birodalom, versek, 1976;
Mit viszel, folyó, vál. versek, 1978;
A Rózsaszínű Dzsip, versek, 1982;
Költő a Holdban, összes versek, 1984;
A Betlehem-blues, versek, 1986.