Ott, ahol
a göndör saláta
lebókol a sűrű halálnak
s lekopik a sziklás hegyorom -
különbül ott ember se járhat.
Ott a halál pontos útjait
leírják már atommal szépen,
nemzetek felé a pusztulás
lendülhet mint súly a kötélen.
Édes bizonyosság, déli nap,
óh, öröklét, megkövetellek -
én nem tudnék csókolni se, ha
nem éreznék örök szerelmet.
s kényszerből kering a gondolat
a halál körül, mint részeg,
mint atom-mag körül körkörös
táncot ropnak parányi részek.
Reménységtől mégis pirulunk:
levelek is így szinesednek
ha az érben végigzubognak
rádiumos, lobogó nedvek.
Édes bizonyosság, déli nap,
óh, öröklét, megkövetellek -
én nem tudnék csókolni se, ha
nem éreznék örök szerelmet. |
Egy hét alatt
nóhetne búza
az örökké lágymeleg földben.
Egy évezred ringatna sudárrá
ha nem kellene elmenni innen.
Jó kenyérrel, meleg szavakkal
édesülhet az örök élet.
Futó sorstól vagyunk mi keserű,
fölmondásra váró cselédek.
Édes bizonyosság, déli nap,
óh, öröklét, megkövetellek -
én nem tudnék csókolni se, ha
nem éreznék örök szerelmet.
Elmúlástól rettegő öregek
horgadnak a gyermeki vágyra -
barbárok vagyunk s a technika
barbárságunkat kiraffinálja.
Elviharzó éveket sirat a
férfi, s vágyik gyors kalandra.
Kurta virágzását kéjekben
élné a nő, ettől lesz szajha.
Édes bizonyosság, déli nap,
óh, öröklét, megkövetellek -
én nem tudnék csókolni se, ha
nem éreznék örök szerelmet. |
