1.
Tavasz-eső hull,
örvös búg a berekben,
orgona hangon,
szerelemtől rekedten,
fegyver-roppantó
tavasz permetegben.
Rebbentett vadja
e világnak nem leszek.
Zöld várak zengése
szárnyak szívet rejtenek,
s szerelmes csőrön
fölforrnak a vízhegyek.
E hűvös május
a szerelem ideje
Csak gond ne hűtsön
hogy időnk fut s szabad-e.
Szótalan szádat
add ide, add ide. |
2.
Sok lázas ízzel
szám, szívem betellett.
Két karom kés lett,
a két örömre-termett.
Könnyűvé váltam,
kisded is megemelhet.
Erős az ég, föld,
könnyen beszippanthatna.
Erőm az ének,
lelkemnek arany bokra.
Mindentudással
olvasok rá magamra:
Nem segít szépség,
s nem. Ha a szíved gyermek.
Babérod, pénzed,
véred se szól helyetted -
nagyobb isten ver.
ragyogj, igazulj, s halj meg. |
3.
Kellek, nem kellek:
elmúlásom is élet.
Emberként szólni,
s már meghalni se félek.
A világ útján
arany virágot lépek.
Nyurgán lobogni
fölvet a sír engemet,
Atlantisz hátán
járatnak a tengerek,
csak bírjam addig
míg mindent elzenghetek.
Csillogó rétek,
meleg nyugalmú dombok -
vadásztilalom.
Eső hull, minden boldog.
vadásztilalom
bársonyában borongok. |
