SERFŐZŐ Simon (Zagyvarékas, 1942. október 24.): költő. 1958–1962 között segédmunkás, betanított munkás volt Budapesten. 1962-ben a Szolnok Megyei Néplap munkatársa volt. 1962–1965 között katona volt. 1965–1968 között Miskolcon népművelő felügyelő, majd terjesztési előadó volt. 1968–1975 között a miskolci Napjaink versrovat-vezetője volt. 1975-től szerkesztette is a folyóiratot. 1990-től a Felsőmagyarország Kiadó vezetője, a Holnap főszerkesztője, 1995-től az Új Holnap főmunkatársa. 1995-től szerkesztette a Tokaji Írótábor tanácskozásainak anyagát tartalmazó köteteket. A Hetek költői csoportosulás tagja volt. A költészet mindenhatóságába vetett kezdeti hitét a kiszolgáltatottság, tehetetlenség váltotta föl. A szabad formákat kedveli, lemond a verszene akusztikai hatásairól. Amíg élünk című riportkötetében (1978) Újszász és Zagyvarékas lakóiról írt, sorsukat személyes ügyének tekintve. 3 egyfelvonásos drámájának (Rémhírvivők (1988), Otthontalanok, Mindenáron) hőseit is a tanyák, falvak maradó vagy „kétlakivá” lett emberei közül választja. ( hetek )

Művek
Hozzátok jöttem, versek, 1966;
Nincsen nyugalom, versek, 1970;
Ma és mindennap, versek, 1975;
Bűntelenül, versek, 1982;
Holddal világítottunk, Összegyűjtött. versek 1962–1983, 1984;
Veszteségeink gyűlnek, vál. versek, riportok, 1990;
Elsötétült arcom, versek, Bp.–Miskolc, 1990;
Félország, félvilág, Válogatott és új versek 1960–1995, 1995;