Város iránt, árkokon át
vitt az idő falut, tanyát.
Égett régtől, szinte füstölt
lábam alatt a szülőföld. 

A gyerkőcöt, aki voltam,
bottal messze riogattam.
S szárlevelekkel az úton,
hagytam a szél hadd sodorjon.

Magamat nem sajnáltattam.
Sorsom mindenkor vállaltam.
Gyökérverő elszántsággal.
Dacot termő szívós fákkal.