Tanya, nézlek, a cseréptetőn aranylik a moha,
ablakaid kitárva,
azon bújtam ki reggelenként, baglyot lesni,
ráijeszteni a baltára.

Az eresznél kissámlinak faragott csend van,
a kerítés megfeketedve.
Idő, a porta-kapu hol van, mely a Holdat este
a küszöbhöz engedte?

Kutyák nyálával, arcunk melegével ragasztott
pipafüstös tanya,
nem látni, érezni tudom: faágra dobva felnyihog
vérvörösen egy zabla.