Rózsa Endre
Pécs, 1941. október 30.– Budapest, 1995. április 18.
költő
Rózsa Endre Amit adsz a világnak
Rózsa Endre Kölcsey panasza az országos rendektől vett búcsú után
Rózsa Endre Petőfi 73
Rózsa Endre Árnyékbokszolás
Rózsa Endre Széchenyi ősze
Rózsa Endre Lélekharangszó
Rózsa Endre Berzsenyi
Rózsa Endre Summás dal
Rózsa Endre Mai vándor dal
Rózsa Endre Mediterráneum

RÓZSA Endre; RÓZSA Endre; (Pécs, 1941. október 30. – Budapest, 1995. április 18.): költő. 1959-ben Pécsett érettségizett, 1965-ben az ELTE magyar–történelem szakán szerzett diplomát. Az Eötvös Egyetemi Klub vezetője lett, 1967–68-ban nevelőtanár volt, 1968-tól a Fonómunkás c. üzemi lap munkatársa. 1979–80-ban a Művelődésügyi Min. irodalmi osztályán dolgozott. 1980-tól a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. A Kilencek költői csoport tagja. József Attila-díjas (1979). Meditatív-filozófikus alkat, de a történelem iránti érzékenység is jellemző rá. Meghatározó élménye az idő. Gyakori lírájában a létösszegző vers. ( kilencek )

Művek
Kavicsszüret, versek, 1970;
Senki ideje, versek, 1974;
Kietlen ünnep, versek, 1979;
Sárkányeregető, gyermekversek, 1985;
Az anyag emlékezete, versek, 1987;
Szomjúság örökmécsei, 1989;
Árnyékszobrok, versek, 1993;
Az ámokfutó álmai, Hátrahagyott versek, 1998.