nem támad többé már vaktában
csak újszülött reményeinkbe kap
     finnyás ínyenc
     itt a dögvész

szaporodnak a szolganépek
s ki szabad volna sorsunk beváltandó
     nem fűlik a
     foga hozzá

ver az isten kit van mivégett
esze ágába nem jut hogy állandó
     átka alól
     feloldozná

a szégyenért - így élni tudtok -
közületek már boldogan kivesznék
     engem senki
     ne okolna

nem támad többé már vaktában
legfélelmesebb élőinkbe kap
     nagyon jó így
     rajta dögvész

mint ágán-rothadó almában
a sugaranként lenyelt déli nap
     megzápul itt
     a tündöklés