Rózsa Endre 
Széchenyi ősze
Dinnyés József dalai
Tar ágon alma; árnyak nagyhatalma
szánja meg a kertet, némulva retteg,
csend mérőónja: piciny kukac vonja
     fonalát inogva
       lejjebb.

Gyümölcsbe fojtott, magnevelő bojkott.
Terebély, ha zizzen, tüntet szelíden -
lomb-homokóra... S nézz csak a fasorra:
     nyárfák metronómja
       ing-leng.

Páncélmosolyban túl soká ragyogtam!
Magházam pokolgép, szerte csapódnék -
örökkévalóság: elbocsátó ág,
     miért markolod hát?
       Volt s vélt

Idők árvái - van-e mire várni?
Lopótökharanggal ébreszt a hajnal!
Magunk megóvni - mennyit ér e holmi,
     lenni helyett - volni,
       holott a halál se marasztal?