Rózsa Endre 
Mediterráneum
Dinnyés József dalai
Elsápad idővel az emlék,
a hajnali hold haloványabb.
Nem hat rám semmi jelenlét:
jövőmből a múlt szele árad.
Ha büszke vitorla hajóz el a ködben,
ha a gyertya lobog - s a hiánya se döbbent,
kicsikarni a kortalan "így vagy időtlen”-t,
ez az, mit a szív heve vágyhat.

Telítődik a nappal az éjjel,
a szákból a hal kificánkol.
Ezerszer ezernyi a fényjel,
s te mit sem tudsz a világról.
Csak akkor igéznek a csalfa szirének,
ha a szikla magánya felé visz az ének,
s a végtelen éjszaka szél-odujából
csend csillaga ég, s te hiányzol.