Rába György
Budapest, 1924. június 13. – Budapest, 2011. január 29. költő, író, műfordító, irodalomtörténész, kritikus |
Rába György Hazám helyett | |
Rába György Hazám helyett (dalnok műhely 2012) | |
Rába György Koldusok | |
Rába György Földi ballada | |
RÁBA György (Budapest, 1924. június 13. – Budapest, 2011. január 29.) Kossuth- és Széchenyi-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, kritikus. 1946-ban az Újhold egyik alapító szerkesztője. 1948-ban magyar–francia szakos diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1949-1957 között tanított Budapesten. 1957-1961 között az MTA Irodalomtudományi Intézet világirodalmi osztályának előadója, 1961-1982 között ugyanitt a XX. századi magyar irodalmi osztály munkatársa volt. 1970-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1983-ban az irodalomtudomány doktora tudományos fokozatot szerezte meg. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar PEN. Clubnak, a Modern Filológiai Társaságnak. Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Szemlélettágító műhelyként emlékszik vissza a Vigíliára, az Életre, a Franklin Könyvkiadóra, a Hungária Könyvkiadóra. Megalapozza műfordítói és tudományos, esszéista életművét. Korai verseskötetei után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel; ezt újabb hosszú szünet után követi 1969-ben a Férfihangra. Alkotókedve az 1980-as és az 1990-es években föltámadt, kétévenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei. Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepétől elbeszéléseket is írt. 1982-ben Próbaidő – Új és válogatott versek című kötetében így összegezte ars poeticáját, „vallomását a költészetről”: „…a líra azzal érdemli meg nevét, hogy indulatot közvetít: ezért egyszeri és drámai megnyilatkozás is. – A költészet mindig a személyes és az egyetemes kölcsönhatásából születik meg.” (Újhold) Művei |