Rába György
Hazám
Dinnyés József dalai
Mint zivatar előtt a füst
görnyedve és soványan
hazám riadtan így repülsz
Európa nyomorában
szétfúni pára életed
szellő elég maholnap
boldog Simeon-éneked
száz éve eldaloltad

Serény Földünk öreg paraszt
ha a hadak elültek
beszántod a tavalyi gazt
halottat sebesültet  -
a zuhogó göröngy alól
hozzád kiáltozunk ma
tekints le ránk bocsánatot
adj már bűnbánatunkra

Ha bányáinkhoz nincs jogunk
beomlom mint a tárna
ha erdőnkön nem irthatunk
kidőlök mint a szálfa
ha mezőink nem járhatom
testem telik aszállyal
csontig bőrig soványodom
kisebbedő hazámmal

 Minden vidék velem riad
amelyhez csepp közöm van
Lágy fürdőm a szelid patak
háborog a szavamban
jajongnak a gyermeki kert
pusztuló öreg fái
s akik embersége nevelt
Babits és Kosztolányi

Szívembe vésted sebedet
mint szerelmes a fába
az évekkel tágul a seb
hulljon bár koronája...
Mig lassan torkodra szorul
a szűk határok ujja
helyetted véres tanuul
sikoltok fuldokolva

1947 (a párizsi béketárgyalások elé)