Rába György 
Koldusok
Dinnyés József dalai
Üvölts ki: nincsen semmi, semmi, semmi!
Elfogyott az utolsó élelem,
magunkat mérjük ki a mérlegen
s az Istenből alig jut egy csipetnyi.

De napjainkért meg kell már fizetni:
szárazon, vízen nem rejtőzhetem!
Az emberiség partján szertelen
fürkészem, amit a sors árja kivet.

Ólban, házban, mit az Isten ad, abban
rimánkodunk verébnél koldusabban,
így kelesztjük a sorsunk kenyerét.

Gyümölccsel megtetézzük, némi borral –
megtöltjük lassan emberi nyomorral
az Isten kérő, roppant tenyerét.