JÉKELY Zoltán (Nagyaenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.): költő, író, műfordító. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte el, majd a kolozsvári Református kollégiumban folytatta. 1929-ben a család Budapestre költözik. A budapesti református gimnáziumba fejezi be tanulmányait, és ott érettségizik le. 1931-1935 között az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetem magyar-francia- művészettörténeti szakán végzett. 1935-1941 között az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, majd 1944 őszéig a kolozsvári egyetemi könyvtár munkatársa. 1946-ban visszatér Magyarországra és folytatja az OSZK hírlaptárában könyvtárosi munkáját. A kommunizmus nehéz éveinek idején hosszú hallgatás után 1957-ben jelenik meg újabb verseskötete két korábban megírt regényével együtt. Ezt követően több kötete lát napvilágot. 1982. március 24-én hunyt el Budapesten. A Nyugat harmadik költőnemzedékéhez tartozott. Versíró tehetségére Áprily Lajos, az édesapja figyelt fel elsőként. Verseit közlik a Nyugat, a Válasz, az Erdélyi Helikon és a Szép Szó folyóiratokban. 23 esztendős korában jelenik meg első verseskötete, Éjszakák címmel. 1941-es fordulat után Erdélyben él, irodalmi rovatot szerkeszt a Világosság-nál. Világirodalmi remekműveket fordított magyar nyelvre. Dante, Eminescu, Goethe, Jarry, Thomas Mann, Petrarca, Racine, Schiller, Shakespeare, Trakl művei mellett magyar nyelvre ültette át Széchenyi István németül írt naplójának egy részét is.( helikonista )( Erdély )

Versek 
Éjszakák, versek, 1936;
Új évezred felé, versek, 1939;
Mérföldek, esztendők…, versek, 1943;
Tilalmas kert, válogatott versek, 1955;
Keresztút, válogatott műfordítások, 1959;
Lidérc-űző, versek, 1964;
Őrjöngő ősz, versek, 1968;
Csillagtoronyban, versek, 1969;
Az álom útja, versek, 1972;
Az idősárkányhoz, válogatott versek, 1975;
Válogatott versei, 1977;
Minden csak jelenés, 1977;
Csodamalom a Küküllőn, verses mesék, 1978;
Őszvégi intelem, versek, 1979;
Évtizedek hatalma, versek, 1979;
Az utolsó szál liliomhoz, válogatott versek, 1983;
Az utolsó szó keresése, versek, 1985;
Elefántszerelem, válogatott versek, 1988;
Összegyűjtött versei, 1988;
Válogatott versei, utószó LATOR László, 1997.