Jékely Zoltán
Zrínyi földjén
Dinnyés József dalai
Sötétedik, a Dráva lenn morajlik,
sűrű vizére megtört fűzfa hajlik.
Nem fűzfa: vén, sebétmosó vitéz,
kit átalvert a török kelevéz.

Kivont szablyákkal a kukoricás
megújuló szélrohammal csatáz.
Ó, bús berek, ár-törte Drávapart,
itt hajdan valaki nagyot akart!

Ismerte őt a messzi hegygerinc,
melynek magyar neve százéve nincs,
s most, mint gyertyák közt nagy halott profilja,
a csillagos ég kárpitjára írva -

A táj az ő lelkétől nyugtalan.
Az égen szörnyű felleg száll: a vadkan.