bolygói közt, végtelen úton át.
Mondd hát, minek őrizzem ezeket
a porlandó legelső verseket?
Hogy majd a másruhájú unokák

csúfolják őket még a mainál
is embertelenebb, sivár korukban!
- A kályhában jó tölgyfa lángja lobban,
nemsoká izzó parazsat kinál,

Ide vetem be őket! Mint a máglya
lobognak. Végük. Csak gyűszűnyi port
látsz már belőlük, mit a szél kihord
hazájukba, a tágas éjszakába.