GYURKOVICS Tibor (Budapest, 1931. december 18. – Budapest, 2008. november 16.): költő, író. Budapesten, azon belül pedig Rákosfalván született és nevelkedett. 1942–1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953–1955 között pszichológusi oklevelet szerzett az ELTE BTK-n. Szakdolgozatát József Attila értékelésének a verseiben megnyilvánuló szinesztéziájáról írta. 1955–1957 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke lett, ezért később meghurcolták és elvesztette az állását is. Egy évig kisegítő iskolai tanárként dolgozott Kőbányán, majd 1958-1960 között vezető pszichológus volt egy gyermekgondozóban. 1960-1968 között volt az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben pszichológus. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében megjelentek. 1968-tól írásaiból kezdett élni, bár voltak más kötöttségei is. A Pest Megyei Bíróság igazságügyi szakértője volt 1966-1970 között, 1988-1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989-1991 között az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja volt. 1991-1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa, 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Verseket 15 éves kora óta (1946) írt, első verseit Hárs László közölte a Népszavában. A Vigília 1958-as májusi számában Rónay György mutatta be költeményeit. Első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky János voltak. Első verseskönyve 1961-ben jelent meg. 49 kötete jelent meg. A versek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, színműveket és publicisztikát is írt, ezért nevezték őt ketten is – Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula – a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusabajnokának. 2008. november 16-án hajnalban, 76 éves korában halt meg. A hírt Gyurkovics Györgyi, az író özvegye hozta nyilvánosságra. A költő 131 darabos képzőművészeti gyűjteménye a mosonmagyaróvári Cselley-házba került, abba a városba, amely orvos nagybátyja képzőművészeti kollekcióját, a neves Gyurkovich-gyűjteményt őrzi.

Művek
Grafit (1961)
Kenyértörés (1963)
Emberfia (1966)
Vaskakas (1970)
Ne szeress, ne szeress (1970)
Rikiki (1971)
Üveggolyó (1973)
Isten nem szerencsejátékos (1973)
Elcseréljük egymást (1973)
Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma (1974)
Szeretlek, akárki vagy (1975)
Kiskutya, nagykutya (1976)
Tintapaca (1976)
Szolgálat (1976)
Vers a Mikuláshoz (1976)
Öngyilkosság receptre (1977)
Istenigazából (1978)
Nagyvizit (1978)
Pótmajom (1980)
Leveleskönyv (1980)
Az utolsó karácsony (1980)
Boszorkányok pedig vannak (1983)
Névike (1983)
Üdv a tolvajnak! (1983)
A pápai mézesbábos (1983)
Szálka, hal nélkül (1984)
Színház az egész – nem is – világ (1984)
Ölni, ölelni (1985)
Kudi, a levegőember (1985)
Apa csak 1 van (1987)
Lóhalálában (1987)
A bíboros (1987)
Tónió, a póniló (1990)
Halló, Krisztus (1991)
Halálsakk (1991)
Kettős zsoltár (1991.Szerk.: D.Nagy Imre, Ill.:Szalay Lajos)I
Ötven kérdés Eigel Istvánhoz (1991)
A test balladája (1992)
A Szent Bal (1993)
Császármorzsa (1994)
Háború, hármasban (1995)
A magyar vadkan (1995)
Láb uru keng, keng uru bál (1996)
Kutyakomédia (1997)
Levelek Mandzsúriába (1998)
Cantata aquilarum (1998)
„Visszanéztem félutambul, szememből a könny kicsordult” (2000)
Alibi – A báró (2000)
Gyerekversek (2001)
Gyerekregények (2001)
Extázis (2001)
Extázis II. (2003)