Mint egy család – testvér testvért elad,
és aztán testével védelmezi,
elárulja a gomblyukaidat,
s halálán hirdeti, hogy nemzeti.

Mint egy család – leöldököl, kifoszt,
és másnap menti a halottait,
a temetésen fontos lesz a poszt,
öngyilkosaink hősök, valakik.

Ha látom utcán – hányinger kerülget.
Ez az a nép? Ezek a lakosok?
Besúgók, Alföld, elhallgatott bűntett,
de a barackfa virágozni fog?

Mint egy család – ők maguk irtanak ki,
elfutni, élni, bárhol, valahol,
Párizs, Róma utcáin bujdokolni –,
nincs mentséged – ezekhez tartozol.

Mert néha villan egy-egy férfiarc,
mert hallod hangját egy-egy csecsemőnek,
ez az az ország – akármit akarsz –
a legszebb hely síkságnak, temetőnek