BÁGYONI SZABÓ István (Bágyon, 1941. június 10.): költő, író, műfordító, újságíró. Tordán érettségizett Kolozsváron magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Előbb Nagysármáson, majd Tordán tanított, ahol a líceum aligazgatója lett. Megszervezte Lászlóffy Aladárral és Vásárhelyi Gézával a tordai Jósika Miklós Irodalmi Kört, melynek 1970–1976-ig elnöke volt. 1974-től 1989-ig az Utunk irodalmi hetilap szerkesztőjeként működött. 1989-ben áttelepült Budapestre, az Unió című folyóirat rovatvezetője, 1991-ben néhány hónapig az Új Magyarország kulturális rovatának munkatársa, 1992-től a Pest Megyei Hírlap szerkesztője, majd a Polisz főmunkatársa. Költészetének, prózájának ihlető forrása szülőföldje, Aranyosszék. Jelentős műfordítói tevékenységet is kifejtett, műfordításai önálló kötetekben jelentek meg. ( erdély ) 

Művek
Földközelben, Bukarest, 1976.
Kések ideje, Bukarest, 1979.
Végtelen reggel, Kolozsvár, 1980.
Nyitott cella, Bukarest, 1982.
A lovak estére hazaérnek, 1995.
A pók kivégzőudvarában, Budapest, 1997.
Az abbamaradt mondat, Budapest, 2004.