hogy éltessél, mint utcasort a lámpák 
falun, ha fáradtan kiülnek...
(A percek milyen keserűek
lennének, hogyha fényszemük nem látnák!)

Úgy őrizlek, mint harmatot a száraz
falevél: noha szomja gyötri, éhe - 
fölszívná..., csakhogy tartja a gyökérre.

Így őrizlek önmagamnak, vigyázlak,
a nedvem vagy, fényeid bennem élnek: 
elvesznék, hogyha elveszítenélek.