nádszálról napfény is lehull alá vízbe
tölgyfa karjaiban fészket melegítne

mocsár megfullasztja tavaszi szél lelkét
ködök kötényéből rá halál szemerkél

ingadozó nádas susogása átok
keblében melenget jaj kégyóvilágot

tölgyerdő rigókat röpít éneklésre
napba repülésre napért röpülésre

beletörhet szárnyuk napot el nem érik
jaj az erdő állja utolsó gyökérig

ingadozó nádszál hozzám miért hajlál
ha mint erős erdő mellettem nem állál